VIII. A vérzéses shock
„
Igitur corde percusso sanguis multus fertur, venae elanguescunt, color pallidissimus, sudores frigidi malique odoris tamquam inrorato corpore oriuntur, extremisque partibus frigidis matura mors sequitur.” Aulus Cornelius Celsus: De Medica (1478) Liber V. 28.8.
1. Néhány általános megjegyzés
A vérzéses shockot Celsus fenti, klasszikus leírása alapján jellemezhetjük ma is: „mikor a szívet éri sérülés, rengeteg vér távozik, az érverés eltűnik, a bőr nagyon halovány lesz, hideg, rossz szagú verejtékezés kezdődik – mintha a testet harmat áztatná, a végta-gok kihűlnek és a halál gyorsan bekövetkezik.”
A shock halálhoz vezető állapot; John C. Warren (1895) szerint „a momentary pause in the act of death”. A kezelés sikere döntően a korai felismerésen múlik, mindig gondolni kell a shockra, ha az anamnézis és a rizikófaktorok alapján felmerülhet valamelyik típusának gyanúja!
A shock nem azonos a hipotenzióval (a keringés kompenzációs mechanizmusai miatt a hipotenzió nem feltétlen velejárója a shocknak). Nem minden hipotenzív állapot jelent shockos keringést – és nem minden shockos állapot jár együtt alacsony vérnyomással.
Didaktikailag (a szindróma oka szerint) elkülöníthetők a főbb osztályok (hipovolémiás, kardiogén, disztributív és egyéb, pl. obstrukciós), de (!) több tucatnyi „shockos” állapot létezik – a klinikai shock „típusok” nem jelentenek abszolút kategóriát. A kategóriáktól függetlenül a kórállapot legfontosabb tényezője az elégtelen szöveti perfúzió (a perctérfogat lehet alacsony, vagy akár magas is), vagyis a kiváltó októl függetlenül az összes shock típusban a fő patogenetikai faktor az oxigén szükséglet és az oxigén kínálat közti egyensúly felborulása, ami a sejtek működési zavarához vezet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése